Étkezés a képernyő előtt
Mindennapjainkat már nem nagyon tudjuk elképzelni képernyők nélkül: az okostelefon és a tablet ma már szinte mindenhez szükséges, legyen szó munkáról, ügyintézésről vagy szórakozásról. És persze ott van még a jó öreg TV is. A gyerekeket sem tudjuk megóvni a képernyőtől, de talán nem is kell, hiszen ők már a digitális korszak szülöttei, akiknek boldogulásához elengedhetetlen a kütyük megfelelő ismerete. Azt azonban, hogy a digitális eszközök és a TV használatának hol és mikor van helye, már nekünk kell megtanítanunk a kicsiknek.
Babatányér, babakanál, rajzfilm…
Éttermekben is gyakori látvány, hogy a pohárnak támasztva, a baba evőeszközök mellett egy tablet foglal helyet, amelyen valamilyen mese megy éppen, de otthon is sokan választják azt, hogy az étkezést ilyenfajta szórakozással gazdagítják. A legtöbb esetben ennek oka a szülői kétségbeesés amiatt, hogy a gyerek nem eszik eleget. Így sokan nem látnak más esélyt a rendes evésre mint azt, hogy a gyerek figyelmét egy rajzfilmmel elterelve kanalazzák a szájába az ételt. Először is, nyugtassunk meg magunkat ha eddig mi is ehhez a módszerhez folyamodtunk – hiszen tudjuk, mindenki csak addig tökéletes szülő, amíg gyereke nem lesz. Második lépésként pedig gondoljuk át, hogy félelmünknek van-e alapja. Mint ahogyan korábbi, rosszevő, válogatós gyerekekről szóló blogunkban már írtunk róla, általában csak mi, szülők rettegünk attól, hogy a pici nem eszik eleget, miközben valójában minden szükséges tápanyaghoz hozzájut. Viszont amennyiben félelmünket a képernyő előtti etetéssel próbáljuk feloldani, azzal hosszú távon nagyon sok problémát okozhatunk magunknak és a gyerkőcnek is, így mindenképpen próbáljunk meg változtatni a kialakult rossz szokáson
Káros hatások
Az első és legfontosabb megértenünk azt, hogy a kicsik pontosan annyi táplálékot visznek be, amennyire a szervezetüknek szüksége van. A babák már a szoptatásnál is jelzik, ha eleget ettek. A képernyő előtt evéssel azonban ez a természetes önszabályozó képesség felborul. Mi felnőttek is sokkal többet eszünk a TV előtt, mint az asztalnál ülve, hiszen a figyelmünk elterelődik, és nem érezzük, hogy mikor laktunk jól. Semmiképpen sem érdemes tehát megbolygatni ezt a természetes, tökéletes rendszert.
A képernyő előtti etetésnek azonban emellett van még egy nagyon fontos hátránya: ez pedig az önállósodáson esett csorba. A babák az önállóság felé vezető úton apránként ismerkednek meg az evőeszközökkel, az ételekkel, a textúrákkal és az ízekkel, és kiderül számukra, hogy mi az, ami ízlik nekik, és mi az, ami nem. Ráadásul, amikor a falatkákat kézzel csipegetik fel a gyerektányérról finommotorikájuk is fejlődik. Amennyiben azonban egy babakanállal tömjük a szájukba az ételt őket, elvesszük tőlük a lehetőséget az önállósodásra. Fontos, hogy a kicsik megtanulják az evőeszközök és a pohár (első lépésként a csőrös pohár) önálló használatát az első években, így elengedhetetlen, hogy ők maguk ismerkedjenek ezekkel az eszközökkel.
Visszatérés az étkezőasztalhoz
Ha már a kicsinél kialakult a függőség, és minden nap Chase-zel és Ryderrel ebédelünk, bizony, nem lesz könnyű dolgunk. Ám ha következetesek vagyunk, és ragaszkodunk hozzá, hogy az evéskor mindenki helye az asztalnál van, könnyebben célt érünk, mint gondolnánk.
A legjobb módszer ebben az esetben is a közös étkezés. A családi étkezések nyújtják a kicsik számára a legjobb példát, de ez persze nem mindig megoldható, így igyekezzünk legalább a saját étkezésünkkel összehangolni az ő étkezési időpontjait. A közösen töltött idő a kapcsolatunk és a kötődés szempontjából is előnyös, és így arra is lehetőséget tudunk adni, hogy a kicsi egyre ügyesebben használja az evőeszközöket, önmaga tanulja meg a pohár használatát, és felfedezze az ízeket. Lehet, hogy ez picit tovább tart, mint egy 20 perces tévénézős ebéd, de hosszabb távon a gyerek és a mi javunkat is szolgálja majd. Ráadásul anya és apa bármelyik rajzfilmhősnél jobb társaságot jelent.
