Mi kerül a tányérodba? – 2. rész Biztonságosan használható műanyagok

Előző írásunkban megnéztük, hogy melyek azok a műanyagok, amelyeket mindenképpen érdemes elkerülni. Mostani blogunkban arra vetünk egy pillantást, hogy melyek azok, amelyeket biztonságosan használhatunk.

Polietilén (HDPE-2 és LDPE-4)

A polietilén az egyik legszélesebb körben felhasznált műanyag, amelynek számos változata van. A nagy sűrűségű polietilént (HDPE) többek között italos palackok és margarinos dobozok gyártására használják fel, míg kis sűrűségű változatából (LDPE) leggyakrabban élelmiszeripari csomagolóanyag, fólia és egyszer használatos nejlonzacskó készül. Újrahasznosítható anyagról van szó, de persze csak akkor, ha eljut a szelektív gyűjtésig…

Polipropilén (PP-5)

Ez a műanyag is a „tömegműanyagok” közé sorolható, hiszen igen elterjedt. Készül belőle kulacs, amely a BPA-mentes kulacsok egyik alternatívájaként van jelen a piacon, de ételtároló dobozok, joghurtos poharak, ketchupos és mustáros flakonok, valamint tálcák kedvelt alapanyaga is. Kiterjedten használják az élelmiszeriparban, és egyre inkább átveszi egészségre káros és nem újrahasznosítható társa, a PVC helyét.

És mi a helyzet a PET-palackokkal? (PET-1)

A polietetilén-tereftalát, azaz a PET felhasználási területét senkinek sem kell bemutatni. A PET-palackok és -flakonok az egész bolygón megtalálhatók, és a tengerekben sokszor szinte szigetszerűen tornyosulnak. A tudomány mai állása szerint az anyag nem károsítja az egészséget, de semmiképpen sem ajánlott újratölteni az ilyen palackokat, mivel a hő és törés hatására káros vegyületek szabadulhatnak fel belőlük, ezenkívül pedig remek táptalajt nyújtanak a baktériumok és gombák szaporodásának is.
Újrahasznosítható anyagról van szó, de jó tudni, hogy az EU-ban a boltok polcain található palackok mindössze 17%-a készül újrafeldolgozott PET-ből, és az újrahasznosítás aránya is csak 50%. Tehát mielőtt nyugodt lelkiismerettel a szelektív gyűjtőbe dobnánk a PET-palackot, gondolkodjunk el rajta, hogy vajon hol végzi, és nem lenne-e érdemes a termék helyett más anyagú változatot választani.
És ne legyenek illúzióink. Bár ezek a műanyagok a tudomány jelenlegi állása szerint nem károsak, számos olyan hatás érheti őket, amely kémiai változásokat indít el bennük. A sérülés, a hő vagy a savas kémhatás mind-mind befolyással lehet az anyagok szerkezetére. Az például, hogy egy anyag a használati utasítás szerint használható a mikrohullámú sütőben, csak annyit jelent, hogy nem olvad el, de az esetleges szerkezetbeli változásokról már nem értesül a felhasználó. Nem kell bedőlni annak sem, ha egy anyagot „újrahasznosíthatóként” hirdetnek. Hiszen hiába van meg az elvi lehetőség az újrahasznosításra, a fő kérdés, hogy az ténylegesen megvalósul-e, illetve milyen mértékben. És amennyiben a műanyag nem kap egy második esélyt a felhasználásra, és hulladékként végzi, akár 1000 évbe is beletelhet, mire lebomlik. Az 1950-es évek óta tömeggyártott műanyag pedig csak gyűlik és gyűlik a bolygón. A mikroműanyagok mindenhol jelen vannak, a mi szervezetünkben is – a vérben és a székletben is kimutathatók.

És akkor vissza az alapvető kérdésre…ha nem kívánunk műanyagokat használni, és az üveg és a kerámia sem jöhet szóba, mi mellett tegyük le a voksunkat? És itt jönnek képbe a növényi alapú bioműanyagok.
Ezek a műanyagok környezetbarát és egészséges formában nyújtják a műanyagok praktikumát. Ezt felismerve döntöttünk úgy, hogy tökéletes alapanyagul szolgálhatnak stílusos és felhasználóbarát baba- ás gyermekétkészleteinkhez.

Termékeink olyan növényi alapú műanyagból készülnek, amelynek alapját az organikus eredetű keményítő, a cellulóz, a természetes viasz, a rostok és az ásványok adják. A felhasznált összetevők 100%-ban megújuló erőforrásokból származnak. Környezetbarát jellegük pedig több tényezőben is megmutatkozik. Először is, gyártásuk kisebb ökológiai lábnyommal, és nagyságrendekkel kisebb üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár, mint a fosszilis eredetű műanyagok esetében. Iparilag komposztálhatók, azaz bomlásuk ipari körülmények között indítható be. Ez azért fontos, mert bár lebomlik (és erre nem kell 1000 évet várni), attól sem kell attól tartanunk, hogy a bomlás a használat szakaszában indulna el. Hideg és meleg étel tárolására is biztonsággal alkalmazhatók, és semmilyen egészségkárosító hatástól nem kell tartani a használat közben.
Jelenleg tehát a növényi alapú bioműanyagok jelentik a legjobb alternatívát a babák és kisgyermekek táplálásához használt edények anyagai között. Használatukkal egyszerre óvhatjuk gyermekeink egészségét és a bolygót is. És ezek után már csak azt kell eldöntenünk, hogy mi kerüljön a tányérra…