Tévhit, hogy babával vagy kisgyerekkel ne lehetne útra kelni. Sőt, ők azok, akik a legjobban rácsodálkoznak a lehulló levelekre, a gesztenyékre, vagy éppen a rejtőzködő, télre készülő állatokra. Hatalmas élmény ez nekik, ráadásul a szabadban végzett mozgás kicsiknek és nagyoknak egyaránt hasznos.
Gyalog, babakocsival vagy hordozóval?
Az, hogy miként indulunk útnak, nagyban függ a kicsi életkorától, a család edzettségétől, a tereptől és az időjárástól. Amíg a gyerkőc nincs hozzászokva, nem érdemes túl hosszú túrára indulni, és mindenképpen számoljunk azzal is, hogy a tempó jóval lassabb lesz, hiszen sokszor egy bot vagy egy rovar is hosszú percekre leköti a gyerekek figyelmét. De pont ez a lényeg.
A hordozó nagyon praktikus, főleg akkor, ha háton is vihetjük benne a picit. Ha a baba már elég nagy hozzá, a legjobb megoldást a vázas, kifejezetten kiránduláshoz tervezett háti hordozók jelenthetik, amelyben akár egy 2-3 éves gyerek is nyugodtan pihenhet, ha elfáradna a sétában. Célszerű azonban ezeket az eszközöket rövidebb kirándulások alkalmával tesztelni, hiszen nem minden gyerek viseli jól, ha ilyenben hordozzák. Bátran érdeklődjünk túraboltokban arról, hogy milyen hordozó lehet a legpraktikusabb választás.
A babakocsi a legkönnyebb és talán a szülőnek legkevésbé megterhelő megoldás. Nagyon behatárolja azonban a túra útvonalát, mivel kevés olyan terep van, amelyen a babakocsival gördülékenyen haladhatunk. De ez semmiképpen se szegje kedvünket, hiszen némi előzetes kutatómunkával így is remek kirándulásokat szervezhetünk.
Ha úgy érezzük, hogy a gyerkőc már saját lábán is végig bírja járni a túra útvonalát, akkor nem feltétlenül van szükség a fentiekben említett eszközökre. Ha pedig mégis elfáradna a kicsi, egyszerűen vegyük a nyakunkba, amit a jó kilátás miatt is biztosan élvezni fog. Hosszú távon azonban ez a felnőttnek nagyon megerőltető lehet, így csak akkor ajánlott a nyakban cipelés, ha nem az egész úton visszük így a gyerkőcöt. Léteznek már a vállon utazást megkönnyítő, biztonságos hordozók is, hazánkban azonban ezek még nem igazán terjedtek el. De ami késik, nem múlik.
Az ideális útvonal kiválasztása
Amikor az útvonalat kiválasztjuk, ne a saját, hanem a kicsi igényeihez igazodjunk. Jó ötlet lehet egy olyan túra, amelynek a végén vagy a felénél egy kis pihenőhely, látnivaló vagy falatozó vár, ahonnan feltöltődve indulhatunk haza vagy tovább. Az alábbiakban bemutatunk három útvonalat, amelyen gyerekkel is nyugodtan elindulhattok.
- Tatai-tókör: Gyönyörű túra lehet ősszel a tatai Öreg-tó megkerülése. Bár nem a legrövidebb séta (7,1 km), nagyon babakocsibarát terep, és elhanyagolható a szintemelkedés. Ráadásul minden évszakban más látványt nyújt, így érdemes évente többször is felkeresni.
- A Solymári vár és a Paprikás-patak környéke: Ez a túraútvonal is végigjárható babakocsival. A patak partján túrázva érhetjük el a Solymári várat, amely gyönyörű kilátást kínál. A túra 5,6 km, a szintkülönbség pedig 90 méter.
- Túra a Teve-sziklához és az Egri vár másolatához Pilisborosjenőn: Ez a túra kicsiknek és nagyoknak is nagyon érdekes lehet, hiszen az Egri vár másolata volt az az építmény, ahol a híres Egri csillagok című filmet forgatták. Így a fárasztó út után remek alkalom nyílik egy kis „csatázásra”, de akár egy kis piknikezésre is.
Túrára fel!
Nem feltétlenül kell messzire utaznunk ahhoz, hogy egy gyönyörű őszi kirándulásban lehessen részünk. Nézzünk körül a környéken, keressünk egy szép helyet, pakoljunk össze egy kis elemózsiát, és indulhatunk is. A réteges öltözködésre nagyon ügyeljünk ilyenkor, hiszen semmiképpen sem jó, ha fázunk, de az sem, ha túlságosan kimelegedünk. Ha pedig megszerettük a túrázást, rendszeres programként is beiktathatjuk mindennapjainkba, akár még télen is.
