Amikor egy – vagy több – gyermek érkezik a családba, a szülők élete egy csapásra megváltozik. A mindennapi teendők, majd a bölcsőde, az óvoda, az iskola és a számtalan különóra hirtelen megtölti a családi naptárat, és idővel könnyen elvész az, ami igazán számít: a minőségi együtt töltött idő. Egy közelmúltbeli kutatás szerint a szülők átlagosan mindössze 7(!) percet töltenek naponta gyermekükkel olyan aktív, közös tevékenységgel, mint például a beszélgetés. Ez egy roppant elgondolkodtató és egyben szomorú adat, amelyet még lehangolóbbá tesz az, hogy az idő fennmaradó részét a szülőknél gyakran a háztartási feladatok és a munka, míg a gyerekeknél a digitális eszközök használata tölti ki.
Baljós árnyak
Elengedni a tökéletes anya szerepét nem jelenti a felelősség elhanyagolását. Sokkal inkább egy olyan tudatos döntésről van szó, amely a közös pillanatokra helyezi a hangsúlyt. A kutatások szerint a felnőttek 3-4 éves korukból már fel tudnak idézni emlékeket, az azt megelőző korszakban pedig a hangsúly a kötődésen van. Többek között ezért is lényeges, hogy egy szülő mennyit foglalkozik gyermekével. Ha sokat, akkor a szoros kötelék megmarad, és gyermekeink felnőttként is jó emlékeket tudnak majd felidézni a korábbi évekből. Egy jó számítógépes játékra valószínűleg kevésbé emlékeznek majd, mint egy közös családi kirándulásra. Ezért fontos, hogy szülőként néha elengedjük a dolgokat, és akkor is több időt szenteljünk a gyerekeinknek, ha éppen úszik a lakás vagy több a munka. A házimunka és a munkahelyi feladatok sora megvár, de a gyerekek nagyon gyorsan felnőnek, az elmúlt éveket pedig már nem hozhatjuk vissza.
Meg kell említenünk a 21. század kétségkívül hasznos, ugyanakkor néha terhes hozadékát, a „kütyüket”. Az olyan digitális eszközöknek, mint a telefonok, táblagépek és konzoljátékok, szintén óriási szerepük van abban, hogy az együtt töltött minőségi idő ilyen röviddé vált. Ha tudatosan korlátozzuk ezen eszközök használatát, azzal nemcsak hogy több időt biztosítunk a családi tevékenységekhez, de a gyerekek szociális készségeinek fejlődését is elősegítjük. És persze a szülők sem lehetnek kivételek, nekünk is érdemes tudatosan elszakadni a képernyőtől. A kutatások bizonyítják, hogy a közösségi média fokozott használata és a képernyő előtt eltöltött idő jelentősen csökkenti azokat a pillanatokat, amelyeket személyes interakciókra fordíthatnánk.
A kütyük gyerekekre gyakorolt negatív hatását mutatja az is, hogy egyre több gyermek csak akkor hajlandó enni, ha a valamilyen mesét néz közben. Pedig a közös étkezés és a közben való beszélgetés remek módja lehet annak, hogy felidézzük, mi történt velünk aznap, és csak egymásra figyeljünk.
Hogyan csináljuk?
Sokféle módja van annak, hogy megoldjuk a minőségi idő hiányának problémáját. Ilyenek lehetnek például, az alábbiak:
- Közös étkezések: Ahogy fentebb is említettük, az étkezések kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy megosszuk egymással a napunk történéseit. Ha kialakítjuk ezt a szokást, hamar észrevesszük, hogy a gyerekek is jobban megnyílnak, és egyre többet mesélnek.
- Digitális detox: Határozzunk meg olyan napi vagy heti időszakokat, amikor mindenki leteszi az elektronikus eszközeit, hogy teljes mértékben egymásra tudjunk koncentrálni. Egy amerikai étterem ezt frappáns módon oldotta meg. Minden asztalra kihelyeztek egy plexidobozt, amelybe a vendégek beledobhatták a telefonjaikat, és mivel kulccsal nyílt a doboz, csak az étkezés legvégén adták vissza nekik a eszközeiket. Így csak egymásra tudtak figyelni. Viszont ha az asztaltársaság minden tagja hajlandó volt lemondani a telefonról az étkezés idejére, akkor 20% kedvezményt kaptak a végösszegből. Követendő példa.
- Kreatív tevékenységek: A közös festés, társasjátékozás vagy kertészkedés nemcsak szórakoztató, de fejleszti a gyermek kreativitását és problémamegoldó képességét is. És ha van rá lehetőségünk, még jobb, ha mindezeket a szabad levegőn végezzük.
Élhetünk azzal a megoldással is, hogy az együtt töltött minőségi időt naplózzuk. Ez segíthet abban, hogy jobban tudatosítsuk, mennyi időt szánunk valójában egymásra. Természetesen sok függ attól is, hogy mekkorák a gyermekek, hiszen egy kisbabás anyuka természetes, hogy jobban odafigyel a gyermekére, mint egy tinédzser szülője. Élvezzük ki a pillanatot a gyermekkel, mert ezek az évek is gyorsan elszaladnak. Jusson több idő közös játékra, beszélgetésre vagy akár egy közös sétára, kirándulásra és próbáljunk kiszakadni a megszokott rutinból.
Van remény
Az életünk gyakran követeli meg tőlünk, hogy tökéletesen teljesítsünk minden szerepben, amit csak felvállalunk. Azonban a „tökéletes” szülői szerep elengedése és a valóban lényeges dolgokra – azaz a közös, minőségi időre – helyezett hangsúly nemcsak, hogy megerősítheti a családi kötelékeket, de hosszú távon a gyerekek érzelmi és szociális fejlődésére is pozitív hatást gyakorol. Ne feledjük, a tökéletességre törekvés helyett néha elég csak jelen lenni. Minden perc, amit gyermekünkkel töltünk, befektetés a jövőjükbe és a kapcsolatunkba. A szülői figyelem és a szeretet megnyilvánulásaiként a közösen töltött idő olyan érték , amelyet érdemes ápolni és gyarapítani.
